Az Érdi Sziget flórája és vegetációja

Az Érdi- Sziget, a "Sziget" vagy pontosabban, egykori tulajdonosára utalva a Beliczay-Sziget a Duna jobb partján fekvő, közel félkör alakú ártér. A múlt század elején még valóban víz határolta, azonban a településtől elválasztó mellékág - feltehetőleg a folyószabályozások miatt - az 1800-as évek közepétől fokozatosan elmocsarasodott, majd feltöltődött, így a terület jelenleg Érd-Ófaluhoz hozzákapcsolódó partszakasz.

Az Érdi- Sziget, a "Sziget"vagy pontosabban,. egykori tulajdonosára utalva a Beliczay-Sziget a Duna jobb partján fekvő, közel félkör alakú ártér. A múlt század elején még valóban víz határolta, azonban a településtől elválasztó mellékág - feltehetőleg a folyószabályozások miatt - az 1800-as évek közepétől fokozatosan elmocsarasodott, majd feltőltődött, így a terület jelenleg Érd-Ófaluhoz hozzákapcsolódó partszakasz. Északon a Sulák-patak, keleten a Duna mintegy 1 km hosszú, egyenes szakasza, délen az érd-ófalui téglagyár, az Érdi-Magaspart és a Kakukk-hegy határolja, nyugaton pedig a Sziget alakjának félköríve mentén épült Érd-Ófaluval szomszédos, amelytől mintegy 2-2,5 m magas gát választja el. A térség a Duna közepes vízszintjénél alig fekszik magasabban tengerszint feletti magassága mindössze. 98 m, ezért áradások idején rendszeresen víz alá kerül.
 
A Sziget, a bejáratánál álló egyetlen ház kivételével, lakatlan térség. A területére induló ösvény bejárata ( Csónak "utca") autók elől lezárt, ezért a kiépítetlen Dunapartra az árteret behálózó keskeny utakon csak gyalogosan lehet eljutni. A Sziget délkeleti csücskénél sóderkitermelés folyik. A Csónak "utcával" párhuzamosan egy patak folyik a Duna felé.
 
A Sziget növénytakarója ártéri növényzet.

Az ártéri növényzet síkvidéki folyók mentén, ártéri öntéstalajon kialakult, önálló vegetációs zónát nem alkotó, vízigényes társulások összefoglaló elnevezése. Az ártéri növényzet felépítését tekintve lehet fás és fátlan vegetáció. A Szigeten mindkét típus megtalálható.
 
A fás vegetációt a folyóparti ligeterdők: a bokorfüzesek (Salicetum purpureae, Salicetum triandrae) , a fűz-nyár puhafaligetek (Salicetum albae fragilis) és tölgy-kőris szil keményfaligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum), valamint a láperdők alkothatják, ebből a Szigeten egyedül a láperdő hiányzik. Ugyanakkor külön kell említenünk a telepített papírnyárasokat.

Fás vegetáció

Egy ártéri területen a társulások rendezetten, a vízellátottság mértékének függvényében oszlanak el, azaz a vízigényes növényegyüttesek találhatók a folyóhoz közelebb. Ennek értelmében a folyótól távolodva a ligeterdők bokorfüzesek, fűz-nyár puhafaligetek, tölgy-kőris-szil keményfaligetek sorrendben helyezkednek el. További jellemző vonás, hogy e két utóbbi társulás lágyszárúszintje számos közös elemet tartalmaz a középhegységere jellemző gyertyános-tölgyesekkel és bükkösökkel.

Azokon a területeken, amelyeket tartósan vagy nagy rendszerességgel időszakosan víz borít el, a talajátmosások hatása kettős: egyrészt szerves anyagban szegény és N-ben gazdag ártéri talaj alakul ki érintett területeken, másrészt igen gyakori a víz útján terjedő jövevény (adventív) fajok megjelenése.A tápanyagszegénységet viszonylag kevés faj viseli el, ezért az ártéri növényzet, különösen a lágyszárúszint, fajszegény, döntően nitrogénkedvelő fajokból áll ilyen a csalán (Urtica dioica) vagy a fekete bodza (Sambucus nigra). A jövevény fajok közül a Szigeten is fellelhető a nálunk nem őshonos, de tartósan megtelepedett, Észak-Amerikából származó vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica), zöld juhar (Acer negundo) , gyalogakác (Amorpha fruticosa) , kanadai aranyvessző (Solidago canadensis).

A Sziget jelenlegi növénytakarója alapvetően erdő. A Szigeten a ligeterdők mindhárom, fentebb ismertetett típusa megtalálható, kevés kivétellel azonban ezek nem az eredeti erdők maradványai, hanem telepítések. A mintegy 60-65 éve zajló rendszeres erdőművelések folyamán az eredeti ártéri erdőket, elsősorban a keményfaligeteket, kivágták és helyükre vagy az eredeti lombkoronaszint alkotóit vagy papírnyárakat telepítettek.A papírnyárak olyan nemesített nyárfa hibridek, amelyek gyorsan nőnek és vágásérett korukban jó minőségű faanyagaikat a papírgyártáshoz használják fel. Ennek következtében a magasabb, tartósan vízzel nem borított területekre papírnyárasok összefüggő, különböző korú állományai kerültek. Hasonlóan nyárasokat ültettek a hajdani természetesen kialakult mocsárrétek helyére is. A Sziget erdészeti kezelésére vonatkozó legújabb üzemterv szerint (1986-2000, Pilisi Parkerdő Felügyelőség, Visegrád) a területnek több, mint 85 %-án található ültetett erdő, amelynek 90 %-ailyen nyáras. Ezeket mintegy 20 évenként tarra vágják, majd újra telepítik. Jelenleg tarra vágott erdőrész nem található a Szigeten. Legidősebb ültetvények (65 év) a Duna parton található fehér fűz (Salix alba), fekete nyár (Populus nigra) és kocsányos tölgy (Quercus robur) telepítések.

Jogosan merül fel a kérdés, ha az eredeti lombkoronaszintet alkotó fafajok borítása csekély, miért érdemes a Sziget vegetációját megismerni és védeni?
 
Ennek egyik oka, hogy a cserjeszint, a vadszőlők helyenként áthatolhatatlan liánszintje és az aljnövényzetet képező lágyszárúszint még természetközeli állapotban fellelhető azokon a helyeken, ahova az eredeti erdőalkotó fafajokat telepítették sőt részben még a papírnyárasok alatt is! Az erdők az erdészet által mérsékelten kezeltek, mert az aljnövényzet koranyári írtását és a talaj átforgatását csak a nyárasokban végzik el. Egy másik; a szerencsére nem kiépített Duna part lehetővé teszi a terület rendszeres elárasztását, amely megakadályozza az ártér elgyomosodását és fenntartja az ártéri vegetációt, valamint sajátos mocsári növényzettel jellemezhető belső állóvizek kialakulását eredményezi. Végül nem elhanyagolható az az ok sem, hogy a terület lakatlan.
 
A Sziget felszíni formái változatosak. A terület déli irányban enyhén lejt, változatos kialakulású mikrodomborzata miatt felszíne nem egyenletes. Elsősorban a Csónak "utcától" északabbra eső terület tagolt, néhány méteres mélyedésekkel és kiemelkedésekkel szabdalt. A felszíni különbségek miatt az utcától északra található terület és az ettől délre elterülő rész növényzete eltérő.

A bokorfüzesek (Salicetum purpureae)


Zátonyok bokorfüzesei
A bokorfüzesek a parttól mintegy 50-60 m távolságban elhelyezkedő zátonyok, partól benyúló földnyelvek és sekély partszegélyek vegetációja. A Sziget teljes hosszán megtalálható, nem telepített növényzettípus. Fő alkotója a csigolyafűz (Salix purpurea) és a törékeny fűz (Salix fragilis). Aljnövényzetük igen szegény, mert az egyenes és gyors sodrású érdi Duna szakaszon iszaplerakódás nincs - az északabbi partszakaszok homokosak, a délebbre fekvők kavicsborításúak - ezért az iszapnövényzet. hiányzik és elsősorban lórom fajok (Rumex sp.), közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galii), vízi peszérce (Lycopus exaltatus) és nád (Phragmites australis) alkotta medergyomnövényzet alakul ki.

A puhafaligetek fűz-nyár ligeterdő maradványok (Salicetum albae-fragilis) és telepített füzesek

A puhafaligetek a folyópartot szegélyező, ezüstös lombkoronájú, változó szélességű erdősávok. A Sziget északi részén telepített füzes nem található.
 
A fűz-nyár ligeterdő maradványok közvetlenül a folyóparton, a hullámverés zónájában elhelyezkedő állományai nem telepített erdők. Megjelenésük a természetes, "ősi" puhafaligethez nagyon hasonló. A lombkoronaszintet elsősorban 80-100 éves, terebélyes, rendezetlenül elhelyezkedő fehér füzek (Salix alba) alkotják, néhol keveredik csak közéjük egy-egy fekete nyár (Populus nigra) matuzsálem. A cserjeszint hiányzik, a lágyszárúszint szintén fejletlen. A fákat sátorponyvához hasonló, 10-20 m magasról lecsüngő szőlőfüggönyök (Vitis riparia, V. berlandieri) kapcsolják össze, amelyek ősszel aranysárga zuhatagként omlanak alá járhatatlan őserdőt képezve. Az itt-ott kidőlve heverő, elkorhadt fatörzsek és a fák lábánál szoknyaszerűen kiszélesedő szőlőindák tovább növelik vadregényességét. A hullámverés zónájától magasabban fekvő állományok már telepített erdők. Ezek lombkoronaszintjét a fehér fűz (Salix alba), a fehér nyár (Populus. alba) , a mezei juhar (Acer campestre), néhol a zöld juhar (Acer negundo) alkotja. A cserjeszint közepesen fejlett, jellemző a fekete bodza (Sambucus nigra), csíkos kecskerágó (E. europaeus) , veresgyűrű som (C. sanguinea) . A gyepszint a koratavaszi geofiton aszpektus idején a legnagyobb borítású, mikoris a salátaboglárka (Ficaria verna) összefüggő sárga szőnyeget alkot a fák alatt. A lombosodást követően az aljnövényzet mind szegényesebb, a bódító baraboly (Chaerophyllum temulum), a ragadós galaj (Galium aparine) , az erdei varázslófű (Circaea lutetiana) és a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia) a leggyakoribb faj.
 
A telepített füzes a parttól 15-20 m -re kezdődő, 100-150 m széles erdő a Sziget déli részén. Egységesen 20-25 m magas, felnyúrgult, egykorú, sorban nővő, keskeny koronájú fehér fűzek (Salix alba) alkotják. Ebben az egynemű állományban csupán néhol jelenik meg egy-egy fehér és fekete nyár (Populus alba, P. nigra). Jellemző bokrok a zöld juhar (Acer negundo) , fekete bodza (Sambucus nigra), egybibés galagonya (Crataegus monogyna) , szeder (Rubus sp.) . A vadszőlők (Vitis sp.) jóvoltából a liánszint itt is jól fejlett.A gyepszintet elsősorban nitrogén kedvelő erdei fajok, nagy csalán (Urtica dioica), falgyom (Parietaria officinalis), zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium), valamint mocsári növények, mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) , fekete nadálytő (Symphytum officinale), réti füzény (Lythrum salicaria) képezik.

A keményfaligetek: hagyásfák és a telepített tölgyes


Ligeti csillagvirág
A Szigeten a hajdani, eredeti keményfaligetből ma már nagyobb állományok nem találhatók. Hírmondói magányos hagyásfákként maradtak fenn az ártér különböző pontjain. Ilyen például a Sziget bejáratánál álló terebélyes koronájú kocsányos tölgy (Quercus robur) vagy a egy kicsit beljebb található öreg vénicszil (Ulmus laevis).
 
A telepített három kocsányos tölgyes folt a Sziget északi felén található. Ennek egyik oka lehet, hogy itt alakultak ki azok a magasabb térszínek, amelyeket csak nagy áradások idején önt el a víz. A három uralkodó fafaj, a természetes erdőkhöz hasonlóan, 25-30 m magasra is megnövő kocsányos tölgy (Quercus robur), azt ezt a magasságot ugyancsak elérő vénicszil (Ulmus laevis) valamint a nem sokkal alacsonyabb magyar kőris (F. angustifolia). A tölgyfák nyurgák és keskeny koronájúak. Alacsonyabbak, így egy alsóbb, második lombkoronaszintet képeznek a 15-20 méteres mezei juharok (Acer campestre), és zöld juharok (A. negundo). A fák alatt sok a cserje helyenként sűrű bokros állományokat képeznek. Tömeges a veresgyűrű som (C. sanguinea) , a tatárjuhar (A. tataricum), a kányabangita (V. opulus) , valamint a már említett fák alacsonyabbra nőtt példányai. A gyep kora tavasszal virágpompás, mert a tömegesen nyíló védett ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), az odvas keltike (Corydalis cava), valamint a hatalmas üdezöld mezőkben termő gyöngyvirág (C. majalis) . Nyár elejére a virágpompa megszűnik, mert csupán néhány sás, az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) és mocsári növény, a védett nyári tőzike (Leucojum aestivum), mocsári nőszirom (I. pseudacorus) , mocsári kutyatej (Euphorbia palustris) alkotja.

A telepített nyárasok

A telepített nyárasoknak, attól függően, hogy milyen növényzet helyére telepítették őket, két csoportját különíthetjük el. Az egyik természetes ártéri erdők helyére került, a másikat hajdani mocsárrétekre ültették.
 
Az erdők megjelenése mindkét típusban azonos: mintegy 10-25 m magas, 9-12 éves, szorosan záródó, különösen nagy levélfelületű hibrid nyárfákból állnak. Alattuk cserjék nincsenek helyenként a hamvas szeder (Rubus caesius) képez bennük nyár végére áthatolhatatlan bozótosokat. A lágyszárúak az eredeti növényzettől függően, ugyancsak kétféle típusba sorolhatók.
 
A hajdani ligeterdők helyére telepített nyárasok gyepszintje megőrizte az egykori erdők eredeti fajait, ezért koratavasszal lenyűgöző virágpompában díszlenek. Több 100 m2-es foltjai nyílnak az illatáról már messziről felismerhető odvas keltikének (Corydalis cava), vagy a védett gyöngyvirágnak (Convallaria majalis). Más erdőrészek kéklenek a védett ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) nagykiterjedésű foltjaitól . A nyárfák tövében a bogláros szellőrózsa (Anemona ranunculoides) és a védett kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) apró foltjai nyílnak. A hóvirág a Sziget ritka, védelemre feltétlenül rdemes faja, amelynek valamennyi, elszórt lelőhelyét - szerencsére - csak az ófalusiak ismerik pontosan. Kora nyárra a virágpompa eltűnik és a nyárasok áthatolhatatlan, szedres, csalános, ragadós galajos (Galium aparine) területté válnak.
 
A mocsárrétek helyére telepített nyárasok lágyszárúi ugyancsak megőrizték az egykori vegetáció emlékét, a jellemző növények azonban mások, uralkodók a mocsári fajok. Legjelentősebb ilyen nyárállomány a Sziget északi területének egy mélyedésében található. Gyepnövényzete koratavasszal nem jelentős, néhány már korábban emlíett geofitonból áll. A geofiton elnevezés arra utal, hogy ezek a növények évelők, életük nagy részét azonban, hagyma, gumó vagy gyöktörzs formájában a föld alatt töltik. Kora tavasszal, amikor még a fák nem lombosodnak ki és elég fény éri a talajt, kihajtanak, nagyon rövid idő alatt kifejlődnek, virágzanak, majd április végére, mire a lombozat kifejlődik, már be is érlelik termésüket. Hamarosan elszáradnak és eltünnek. A látszat azonban csal, nem elpusztulnak, hanem csak a föld alatti hajtásaikba húzódtak vissza, amelyet a rövid földfelszini életük alatt elegendő tartalék tápanyaggal láttak el.


Nyári tőzike. Védett!
Kora nyárra az aljnövényzet kivirul és a védett, gyöngyvirágra emlékeztető megjelenésű nyári tőzike (L. aestivum) több tízezer töve alkot fehér virágszőnyeget a nyárfák alatt. Az itt viruló nyári tőzikék az ország egyik legszebb és legnagyobb ilyen állományát képezik, amelynek megőrzése kiemelkedően fontos természetvédelmi feladat. A helybeliek - helytelenül - harangvirágnak nevezik ez a dekoratív vadvirágot.Közöttük, és főleg a kevésbé árnyékos erdőszegélyeken a mocsári nőszirom (Iris pesudacorus), az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) és a bőségesen tejelő, 50-70 cm magas mocsári kutyatej (Euphorbia palustris) állományai találhatók. A pázsitfüvek közül a kékeszürke, selymes ecsetszerű virágzatáról könnyen felismerhető réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) az uralkodó. Késő nyárra a vegetáció képe ismét megváltozik, a nagytermetű, vöröslő virágfejecskéjű őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) és védett sárga fészkesvirágú mocsári aggófű (Senecio palustris) lesznek a meghatározó fajok.
 
A fátlan vegetáció lehet iszapnövényzet, alkothatják lápok, mocsarak, láprétek és mocsárrétek. Közülük azelőtt csak a mocsárrét volt megtalálható , azonban ezt is nyárral betelepítették.

Az ártéri növényzet egykor jellemző és nagy kiterjedésű szegélyvegetációja volt valamennyi alföldi folyónknak, a keményfaligetek egykor az ország területének majdnem egyötödét borították! Bár értékes faanyagaikat (a puha- és keményfákat) valamennyi korban hasznosították, eltűnésük üteme a múlt század közepétől gyorsult fel a folyószabályozások, lecsapolások, gátépítések, felelőtlen vízierőműlétesítések és faanyagaik ipari hasznosítása miatt. A kiírtott erdők helyére ún. papírnyárasokat telepítettek vagy területeiken kaszálókat, legelőket alakítottak ki. Természeközeli állapotú ligeterdők ma már csak kevés helyen így a napjainkban pusztuló Szigetközben, a védett Gemenci erdőben, a Dráva vidéken és a Tisza egyes szakaszain maradtak csak fenn, ezért valamennyi ártéri erdő maradvány, mint amilyen az Érdi-Szigeté, védendő érték.

A Szigeten kisebb foltokban egyéb növényzettípusok is megtalálhatók.
 
A Duna egykori mellékágának a gát előtt húzódó medre máig fennmaradt. Területén árvízvédelmi célból telepített botolófüzes (S. alba) állomány található. A fűzfák jellegzetes alakjukról könnyen felismerhetők, mert az alacsony, nem elágazó tönkből üstökszerűen ágaznak ki a két-háromévenként rendszeresen levágott fiatal hajtások.
 
A Szigeten helyenként kisebb-nagyobb, önálló nyílt vízfelület is hosszabb-rövidebb ideig megtalálhatók. Fennmaradásuk a talajvízszint-magasság függvénye. Az ilyen vízfoltok jellemző növényei a zsombékoló sásfajok mint a parti sás (Carex riparia), mocsári sás (Carex acutiformis), valamint a tartós vízborítást is jól elviselő mocsárlakók, a már említett nyári tőzikén (Leucojum. aestivum) és mocsári nőszirmon (Iris pseudacorus) kívül a hosszúlevelű veronika (Veronica longifolia). A partszegély vegetációját a mocsári tisztesfű (Stachys palustris), a borzas füzike (Epilobium hirsutum) és mentafajok (Mentha sp.) alkotják
 
A Szigetet átszelő utak és a patakszegély vegetációját az ún. ártéri magaskórós növényzet alkotja.Összetételében főképp cserjék, például kányabangita (V. opulus), mezei juhar (A. campestre) és szeder (Rubus sp.) , valamint nagytermetű lágyszárúak magas aranyvessző (Solidago gigantea) , fűzlevelű őszirózsa (Aster salignus) , héjakút mácsonya (Dipsacus fullonum) alkotja. A növényzet nyár végére annyira sűrű, hogy a Sziget egyes ösvényei járhatatlanná válnak.

Szerényi Júlia
 
(fotó: Szerényi Júlia, Halász Antal)

Design és technológia: EUSAN Kft. - euPark. Fejléc fotók: Duna-Art Fotóklub